Fennállásának 125. évfordulóját ünnepelte november 10-én a Győri SZC Bolyai János Technikum Mosonmagyaróváron. A jeles eseményen az iskola felső tagozatos osztályai, dr. Nagy Frigyes, nyugalmazott földművelődésügyi miniszter, az iskola egykori diákja és dr. Nagy István agrárminiszter, Mosonmagyaróvár és térsége országgyűlési képviselője együtt emlékeztek az alma mater udvarán.
Az ünnepi megemlékezés az iskola 6. osztályos diákjainak múltat és jelent idéző műsorával kezdődött, majd dr. Nagy Frigyes idézte vissza az 1945-től 1953-ig tartó időszakot, melyet ezen falak között töltött. Hangsúlyozta: „Ameddig iskola van, amíg a tanárok ilyen szívvel-lélekkel tanítanak, addig van remény Magyarország további fejlődésére.”
Az iskola 125. évfordulójára készített időkapszula elhelyezése után dr. Nagy István szólt az ünneplő közösséghez. Beszédében kiemelte:
Kedves Diákok! Ti vagytok a történelem, ti vagytok a város jövője! Soha ne feledjétek, hogy minden egyes pillanat, mondat, tény és ismeret, minden egyes baráti beszélgetés, csalódás és öröm gazdagít benneteket. Kívánom, hogy őrizzétek, gyűjtögessétek ezeket a kincseket és majd fordítsátok vissza az utánatok jövő generáció számára!
Kifejtette továbbá: Az iskola nem egy épület csupán, nem üveg és falak, tanterem, tábla, kréta. Ez a latin eredetű szó magába rejti az egész világot, azt a tudást, amelyet tanáraink révén magunkba szívtunk.
Nagy barátságok színhelye is, az első szerelmeké, s az első csalódásoké. Az iskola maga a kinyitott könyv, amibe belelapozhatunk.
A tárcavezető kitért a város történelmére és az iskola ebben is jeles helyen szereplő eseményeire is. Mint mondta: Történelem tépázta hely Moson és Magyaróvár, ez az iskola nevének változásain is tetten érhető. Mind ahogyan az is, hogy a kezdeti fiúiskola később koedukálttá vált, s hogy ipari tanoncokat is képeztek itt. A Magyaróvári Magyar Királyi Állami Elemi Iskola Egyes iskolává vált, majd, ahogyan illett a korban fölvette a Kapu Lajos nevet, hogy a kétes hírű baloldali „forradalmárról” is legyen elnevezve egy régi intézmény. Majd összeolvadt a két háború között ugyancsak híres tanári karral rendelkező polgárival, ami lánykori nevét elvesztve egyszerűen csak kettes iskola lett később. A mai kisbolyaival. És középiskolai osztályokkal bővült már a legújabb korban, amikor – 1990-ben – Bolyai János nevét vette fel.
Követni is nehéz. A változás a szakképzési törvény eredményeként is elérte a híres egyes iskolát. A Győri Szakképzési Centrum részévé vált, és a középiskola valamint az általános iskola elvált egymástól.
De az épület maradt. A ma már mindenki által Bolyainak nevezett.
És maradt a szellemiség is.
Kitörölhetetlen szívünkből az iskola, a hely, ahol emberré lettünk, ahol megtanultunk gondolkodni, ahol a közösség összetartó erejét először éreztük. Ahogyan szalad az idő, persze megszépülnek az emlékek. De nem tudjuk letagadni: életünk ott kezdődött, abban a tanteremben, ahova már soha nem tudunk belépni, s azzal a szorongással, amit akkor éreztünk, amikor először a helyünkre vezettek, azzal a felismeréssel, hogy most nyílik ki előttünk a világ.
Nagy István köszöntője végén újra az iskola diákjaihoz szólt.
Azt kívánom, hogy mindazt amit itt tanultatok, átéltetek, amivel gazdagodtatok, azt fordítsátok a város a jövőjére, hogy újabb és újabb generációk élhessék át mindazt a csodát, a mit nektek ma a ”Bolyai-iskola” jelent!
