1944. június 6-án Moson megye zsidóságát vagonokba zárták, s először Győrbe, majd onnan Auschwitzba szállították őket. A szörnyű pusztítás, a népirtás a település gazdasági erejét is megroppantotta és beárnyékolta az azt követő évtizedeket.
Ma, 76 évvel az események után is erkölcsi kötelességünk az emlékezés.
– mondta Nagy István agrárminiszter, a térség országgyűlési képviselője.
A Holokauszt rettenetét, a bűnt nem lehet meg nem történtté tenni. Ma az a kérdésünk, hogy mit tehetünk azért, hogy soha hasonló dolog elő ne forduljon! Ami megtörtént, azon változtatni már nem tudunk, de hogy soha többet ne fordulhasson elő, azért tehetünk!
Ebben első feladatunk, hogy aktív alkotói és formálói leszünk annak a jelennek, amelyben élünk. – húzta alá a képviselő.
Abban vagyunk érdekeltek, hogy ez a közösség erősödjék, növekedjék és fejlődjön! Ahhoz, hogy ezt megtehessük, az alapokat meg kell erősíteni és ezekre kell tovább épülni. Ezt gazdagítja mindaz a múlt, amit ez a közösség hagyott maga után.
Nagy István utalt arra is, hogy a mosonmagyaróvári zsidó temetőben nyugszik Flesch Károly, akiről Mosonmagyaróvár város legnagyobb kulturális intézményét is elnevezték, valamint azt a nemzetközi hegedűversenyt is a nevéhez kapcsolják, mely szintén Mosonmagyaróváron kerül megrendezésre.
A hétvégén átadott felújított ravatalozó is a helyi zsidó kultúrát erősíti. Az épület felújítást a miniszter nem csak erkölcsileg tartja fontosnak, anyagi segítséggel is támogatta a kezdeményezést.
Mint fogalmazott – Reméljük, hogy azok a magvak, melyeket szavainkkal hintünk és ápolunk, termékeny talajba hullanak, bőséges termést hoznak és reméljük, hogy mindezt úgy tudjuk majd learatni, hogy egy olyan erősödő, gazdagodó közösséget kapunk, amely mind kulturális, mind gazdasági javakat fog adni ennek a városnak!
Radnóti Zoltán a dél-budai Bét Sálom zsinagóga főrabbija kijelentette:
76 esztendeje annak, hogy szeretteinket eldeportálták anyaföldjükről, s 75 éve annak, hogy a második világháború, s vele az emberiség történetének legnagyobb szégyene véget ért. A mi felelősségünk, hogy ébren tartsuk ezeket az emlékeket, melynek minden magyar ember szívében nagyon közelinek kell lenni, hiszen ebből az országból tépték ki a magyar állampolgárokat, az ország gazdasági, kulturális bázisának egy komoly részét.
Beszédében az alábbiakra hívta fel a figyelmet:
Felelősségünk, hogy bölcsen emlékezzünk ezekre a napokra, mert Magyarország jövője csak egyféleképpen épülhet – kéz a kézben!
Kiemelte: a Holokauszt történetét mindig nyitva kell tartani, akkor is, ha nagyon fáj, mert a múlt nélkül élő ember, érték nélküli ember. Mindannyiunk érdeke, hogy Magyarország történelme mindig az igaz történelem legyen.
dr. Árvay István, Mosonmagyaróvár város polgármestere arról számolt be, hogy a mosonmagyaróvári zsidó temető a legkisebb temetője a városnak, a zsidó közösség egyben a legkisebb közössége is, amely a történelmi események kapcsán visszahúzódott a város jelenlétéből.
Mint mondta: Abból az 500 zsidóból, akit Mosonmagyaróvárról eldeportáltak, alig 50 érkezett vissza. Az emlékmű megépülése előtt nem is nagyon tudták a helyiek sem, hogy ez a temető nyitva áll, látogatható és meg lehet keresni azoknak az embereknek a sírhelyét, akik ezt a közösséget építették. A polgármester úgy fogalmazott: Sokat kell tennünk azért, hogy ez a közösség erősödjön és fejlődjön!
Ligeti László, a Mosonmagyaróvári Zsidó Hitközség vezetője saját és családja emlékeiből idézett fel részleteket a résztvevőknek, utalva a helyi közösség múltjára, jelenére, s egyben utalt a jövőben rejlő lehetőségekre is.
Heisler András Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke a megemlékezés végén a Holokauszt mosonmagyaróvári két túlélőjét köszöntötte.
| Forrás: AM Sajtó | fotó: Bánhegyi István |
