Január 27-én, a Holocaust nemzetközi emléknapján nyílt meg Mosonmagyaróváron „A művészet az elmondhatatlan tolmácsa” kiállítás. Az interaktív vándorkiállítás a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium meghívására, a Mosonmagyaróvári Várral összefogva jött létre.
Az évforduló kapcsán Zsódi Viktor, a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium igazgatója Szent II. János Pál pápa szavait idézte fel, amelyeket 1979-ben mondott, Auschwitz-Birkenau egykori koncentrációs táborában: „Soha nem lehet, hogy egy nemzet saját hatalmát egy másik kárára gyarapítsa, a másik leigázása, bántalmazása, kizsákmányolása és halála által”.
Mint mondta: „Ez az emléknap megállásra szólít fel minket. Emlékezzünk kell, hogy ne legyünk közömbösek. „ kifejtette: „Ez a kiállítás az emlékezés eszköze. A diákokat és minden látogatót arra kell hogy figyelmeztesse, nem lehetünk közömbösek!”
A művészeti tárlaton bemutatott képzőművészeti alkotásokat, melyeket az ország valamint a határon túli általános iskolák felső tagozatán tanuló és középiskolás diákok készítettek, a Zachor Alapítvány a Dél-kaliforniai Egyetem Soá Alapítvánnyal együttműködve gyűjtötte össze. Ezzel kapcsolatban Vida Nárcisz, a Zachor Alapítvány igazgatóhelyettese elmondta: a mintegy 350 beérkezett pályaműből 31 munkát állítottak ki, melyeket interaktív módon nézhetnek meg a látogatók. A kiállított képek, rajzok, érzelmi kifejezések alatt az ezek alapjául szolgáló videóinterjúk tekinthetők meg egy QR kód segítségével, melyen egy-egy koncentrációs táborban járt túlélő vagy emlékező családtag elbeszélése, visszaemlékezése kerül levetítésre. A történelem feldolgozását tehát a művészeti eszközökkel segítik, elmondva és megfogalmazva mindazt, amit szavakkal nem lehet körülírni.
Ezt támasztotta alá dr. Nagy István agrárminiszter, Mosonmagyaróvár és térsége országgyűlési képviselője is, aki ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta:
A holocaust a történelem legnagyobb botránya. Szenvedéstörténet, az emberi elaljasodásnak annyira az alja, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Amit sírással nem lehet könnyebbé tenni. Velünk él, amíg képesek vagyunk emberi életet élni.
Emlékeztetett: 1942 és 1945 között majd 2 millió ember pusztult el a legnagyobb náci haláltáborban. Az áldozatokra az idő múlásával hajlamosak vagyunk tömegként tekinteni. Pedig az áldozatok nem számok, nem nevek egy emléktáblán. Fölhangzó gyermeksírások, szerelmek és örömök, fájdalmak és tragédiák. Sorsok. Mi vagyunk ők.
Nagy István szót ejtett továbbá több mosonmagyaróvári áldozatról, akiket név szerint ismer a történelem és felhívta a figyelmet a cigány Holocaustra is, amit sokan porrajmosnak hívnak.
Aláhúzta: Nemzeti ügy emlékezni, és emlékeztetni. Meg kell találni az emlékezésnek azokat a formáit, amin keresztül egyenesen szívbe jut az üzenet, hogy „Soha többé!” A múltat ugyanis nem eltörölni kell, hanem megismerni. Annak minden iszonyatával együtt, hogy soha ne történhessen meg senkivel, ami a közelmúltban megtörtént.
Forrás: Am Sajtó
