Június 12-én délután Mosonmagyaróváron a zsidó temetőnél gyűltek össze a hitközség tagjai és az emlékezők, hogy tiszteletüket tegyék az 1944-ben elhurcolt mosoni zsidó áldozatok emléke előtt.
A megemlékezésen dr. Nagy István agrárminiszter, a térség országgyűlési képviselője arra emlékeztetett:
Városunk történetének legsötétebb, legszörnyűbb éve volt 1944. Olyan szégyenfolt, amely letörölhetetlen. Olyan fájdalom, amelyet csak enyhíteni lehet, elmulasztani nem. És a felejtés lenne a legnagyobb szégyen. Azért állunk itt minden évben, hogy elmondhassuk: nem felejtünk, s az embertelenség megbocsáthatatlan.
Hozzátette:
Nem lehet megindultság nélkül szólni a törvényesített embertelenségről. Minden lélek elvesztése tragédia, a megsemmisített közösségé a város tragédiája.
A veszteség hatalmas, ehhez hozzá lehet adni a júniust követő fél év szörnyűségeit, a közeledő front elől itt áttereltek, elhaltak számát.
Ne feledjük, az áldozatoknak emberarca van. Nem számok ők, nem nevek egy emléktáblán, fölhangzó gyermeksírások, szerelmek és örömök, fájdalmak és tragédiák. Sorsok. Mi vagyunk ők.
Erre a pusztításra nincs bocsánat, ez a népirtás rávetítette árnyékát az alig egyesült városra.
Kiemelte továbbá azt is, hogy az emlékezésben az elmúlt két évtizedben változás kezdődött. Hegyeshalomban a vasútállomás mellett avattak emléktáblát, s néhány éve Rajkán, ahol jelentős számú zsidó közösség élt.
Aláhúzta: újjáéled a mosoni zsidó hitközség is.
A miniszter kijelentette:
Emlékezni jöttünk ma ide, s kinyilvánítani, hogy nem tudunk, nem is akarunk felejteni. Hogy elmondjuk, hiányoznak az elhurcoltak és meggyilkoltak, hogy elmondjuk, soha többé nem történhet meg az, ami
1944 tavaszán és kora nyarán Mosonmagyaróváron megtörtént.
Ezért mindent meg kell tennünk ma is és a jövőben is, hogy a múlt ne váljon jelenné, hogy a jövő ne a felejtésről szóljon.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke a holokauszt jelentéséről adott új információkat és kifejtette azt is, hogy a városokban újjáéledő zsidó jelek valóban a zsidó közösség erősödését, gyarapodását jelzik. Mint mondta: 2021-ben a világ zsidóságának létszáma újra elérte a holokauszt előtti adatot. Hetvenhat évnek kellett eltelnie ehhez, ami a holokauszt pusztításának drámaiságát jelzi. Köszönetet mondott a mosonmagyaróvári városvezetésnek és politikusainak, hogy a városban tisztelik értékeiket, megbecsülik kultúrájukat.
dr. Iváncsics János, Mosonmagyaróvár alpolgármestere két szóra hívta fel az egybegyűlt emlékezők figyelmét. Nagy hangsúlyt fordított a mártír szó elemzésére, majd arról beszélt, hogyan lehetne minden ember fejében felkiáltó jelet tenni a holokauszt emléke hallatán, hogy ilyen történelmi esemény soha ne ismétlődhessen meg újra. Beszéde zárásaként a zéró tolerancia elvét ismertette.
Radnóti Zoltán a dél-budai Bét Sálom zsinagóga főrabbija azt emelte ki beszédében, hogy a zsidóságra való emlékezés nem csak az elmúlt 78 évet jelenti. A zsidó kultúra, vallás és nyelv háromezer éves múltra tekint vissza. Emlékeztetett: ez az alapja az összes mai vallásnak, a legrégibb magyar nyelvemlék sincs még ennyi idős. Mindezt megtanítani, életben tartani és továbbadni a rabbik dolga, feladata. Útravalóként egy kétezer évvel ezelőtti mottót és annak részletezését adta át az emlékezőknek, miszerint három dolgon áll a világ: a Tóra ismeretén, a szolgálaton valamint a jótettek gyakorlásán.
Leszögezte: a mai kor feladata már nemcsak az emlékezés, ugyanilyen fontos feladattá válik az is, milyen tanácsokat kell adni az utókor számára?
| Forrás: AM Sajtó | Fotó: Bánhegyi István |
