Trianon 101. évfordulója valamint egy erre emlékező emlékmű avatása alkalmából rendeztek megemlékező ünnepséget szeptember 25-én Mosonszolnokon. Mint ahogy Török Sándor polgármester bevezetőjében elmondta: a pandémia miatt tűzték a mai napra az múltidéző ünneplést.
Deér Zoltán szobrászművész alkotását dr. Nagy István agrárminiszter, a térség országgyűlési képviselője is koszorúzta az ünnepi műsor után, beszédében pedig elmondta:
Nagyon sok minden történt 100 év alatt. S hogy ma itt állhatunk és azt mondhatjuk, hogy „Vagyunk!”, az egy csoda. A magyar nemzet összetartozik határokon innen és túl, minden magyar felelős minden magyarért. Ez az, amire az energiáinkat fordítanunk kell! Feladatunk, hogy ezt az erőt hogyan tudjuk a jövő számára kifejteni, hogyan tudunk az új generációk számára jövőt és biztonságot teremteni.
Felidézte azt is, hogy 100 évvel ezelőtt, a trianoni békediktátum aláírásakor az akkori magyar agrárminiszter vidékre utazott beszédet tartani a gazdáknak, mert azt érzékelték, hogy elkeseredett és kilátástalan hangulat kezdett eluralkodni a térségben. A miniszter akkor arról beszélt, hogy aratás időben a gazdáknak a munkát minden körülmények között el kell végezni! Nagy István emlékeztetett: Hihetetlen üzenet ez ma is! Nem több és nem kevesebb, mint az a hitvallás, hogy ami munka ránk bizatik, azt el kell végeznünk, mert csak annak a nemzetnek van jövője, aki az adott feladatát mindig és minden körülmények között elvégzi. Mint mondta: Ez az emlékmű is annak a mementója, tanúsítója, hogy dolgunk van ezen a világon és a ránk szabott munkákat nekünk, magunknak kell elvégezni.
Felidézte azt is, hogy a XX. század első nagy háborúja azt az Európát bomlasztotta meg, amely a kereszténység értékrendje mentén emelkedett és erősödött az évszázadok során. Azt az Európát, melyet mi több száz esztendőn keresztül védelmeztünk a barbár Kelet ostromai ellen.
Kiemelte: Elég csak arra gondolnunk, hogy Trianon következtében az akkori Magyarország népessége öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát, és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeinek nagy részét is. Azaz Magyarországon az összmagyarság alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt. Elődeink tudták, hogy ezután a csapás után, jövőjük egyetlen biztosítéka a hit és a reménység. Mert ha nem így tesz és a lemondást hirdeti, az valóban nemzethalálhoz vezet.
Ma nem csak emlékművet avatunk – húzta alá a tárcavezető – Mementót, mely összeköti a múltat a jövővel, s arra int, hogy
a magyar nemzet csak akkor lehet sikeres, ha minden egyes magyar családért, határainkon innen és túl, felelősséget vállal, és csak akkor lehet egységes, ha a felelősségvállalás cselekvő erővel párosul. Számunkra minden magyar közösség érték, és minden egyes magyar ember teljesítménye elismerést érdemel, attól függetlenül, hogy hol él. S a mai ünnepnek is az a fő üzenete, hogy a magyar közösségeinket óvnunk kell, a nemzeti összetartozás megélésével pedig támogatnunk.
Török Sándor Mosonszolnok polgármestere a a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről elnevezésű, 2010. évi XLV. törvényi idézettel kezdte megemlékező mementóját. A 3. § alapján: Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.
Hangsúlyozta: A Magyar Köztársaság Országgyűlése kötelességének tekinti arra inteni a nemzet ma élő tagjait és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezzenek. a hibákat is számon tartva és ezekből okulva valamint az eredményekből erőt merítve a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak.
Emlékeztetett: 1920. június 4-én a győztes nagyhatalmak Magyarországot is vesztesnek és bűnösnek kikiáltva egy embertelen és egy kegyetlen törvény aláírására kényszerítette. Kimondta, hogy bár békét ígér, az új országhatárokat úgy határozza meg, hogy messzemenően figyelembe veszi az adott nemzetek egységes életterét. A valóságban mégsem így történt.. A sok nemzetiségű történelmi Magyarország sorsa megpecsételődött. Területének kétharmadát elvették, a 20 millió lakos 7,5 millióra csökkent. a legnagyobb tragédia azonban az, hogy az új határokon kívül rekedt 3,5 millió magyar honfitárs. Gyászoltak a települések, gyászolt Mosonszolnok is, s reménykedtek, hogy minél többen visszajönnek majd hazájukba, szülőföldjükre. Azóta eltelt 100 év, s mi ma is emlékezünk, emlékművet állítunk. Emlékezünk a múltra, s emlékeztetjük és figyelmeztetjük a jövő közösségét is az emlékezésre, a felelősségteljes döntésekre. Ünnepi beszédét Csoóri Sándor szavaival zárta.
Csáki Pál író, politikus, volt európai parlamanti képviselő három gondolati síkon közelítette meg a tragédiára való emlékezést. Elsőként a személyes tanúságtételt emelte ki, felidézve gyermekkorát, melyet az akkori Csehszlovákiában töltött.
Voltak urak, akik botor módon megpróbáltak vonalat rajzolni közénk, de a lelkek és a tiszta gondolatok közé nem lehet elválasztó határokat tenni.
A gondolatmenetet az érzelmi és az értelmi síkon is kifejtette. Mint mondta:
Ma, több mint száz évvel trianon után a magyar közösségek élnek, ápolják nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat és élni akarnak. Mi, magyarok így váltunk egy nemzetté, egy nagy családdá és ez egy olyan érték, melyet soha nem szabad megtagadni!
Deér Zoltán szobrász által készített emlékművet Bodó Zoltán atya áldotta meg. Megemlékező ünnepi műsorral a Mosonszolnoki Általános Iskola diákjai és kórusa készült.
| Forrás: AM Sajtó | Fotó: Bánhegyi István |
