Október 22-e estéjén tartotta Jánossomorja Önkormányzata az ’56-os forradalom és szabadságharc nemzeti ünnepe alkalmából rendezett városi megemlékezését a Tarcsai utcai Menekülők Kopjafájánál. Az eseményen dr. Nagy István agrárminiszter, a térség országgyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet.
A tárcavezető megemlékező szónoklatában arról beszélt, hogy az 1956-os esemény a magyar történelem állócsillaga, mely örök jelképe lesz a szabadságnak.
Már kevesen élnek azok közül, akik 1956 októberének lázas napjaiban átélték a forradalmat. Annak reménykeltő voltát, majd eltiprását. Majd a betonszürke Kádár-rendszert. Az árulást. S még kevesebben, akik hittek közülük a feltámadásban.
De az embernek egy élete van, hiába próbál történelmi távlatokban gondolkodni. Hogyan is remélte volta
1956-ot követően, hogy a magyar történelem e nagyszerű pillanata állócsillaga, örök jelképe lesz a szabadságnak? Élni kell, ez a legfőbb parancs számukra, és óvni gyermekeiket. Csak elképzelni tudjuk, milyen lehetett Budapesten 1956. október 23-án felébredni.
Felidézte:
1956. október 23-a hajnala csendes volt, de az egyetemisták felvonulásának híre futótűzként terjedt a városban, a lengyelek melletti kiállás mindenkit megmozgatott. A mélyben azonban ott rejlett a felgyülemlett gyúlékony anyag, a keserűség, az elmúlt évtized gerincroppantó időszaka.
1956, mint egy nagy folyó, magába fogadta a sokféle patakot, a sokféle elégedetlenséget, s egy nagy folyammá dagadva vált szinte mindenki számára vállalhatóvá. Éljen az ember akár a fővárosban, akár vidéken. – fogalmazott Nagy István, majd a helybéli eseményekre is kitért:
Ezen a vidéken a csodálatos közel két hét reménykedését beárnyékolta a mosonmagyaróvári sortűz tragédiája. A későbbi rendőrségi feljegyzések szerint ezt követően alakult meg mind Jánoson, mind Pusztasomorján a Nemzeti tanács.
A levert forradalom után e táj a menekülő ezrek útvonalává vált, az ősz a reménytelenség évszakává.
Pusztasomorja, amit amúgy is megtépázott a történelem szele, a kivándorlók utolsó zseblámpája volt az osztrák határ felé. Nem véletlenül áll itt emlékeztetőül az út szélén ez a jel, ez az emlékmű.
Hozzáfűzte:
65 évvel ezelőtt reménység volt mindenkiben, hogy elérkezik a szabadság, s egy jobb időszak következik. Egyszerre mondták ki az emberek, hogy „Elég volt!” – emlékeztetett a miniszter. Mint mondta: A siker abban állt, hogy az emberek összefogtak, együttműködtek. S aztán látjuk a történelem tanúságából: a kulcs mindig az, hogy tudunk-e együtt gondolkodni – mert nem számíthatunk másra!
Az ’56-os forradalom és szabadságharcban erkölcsileg győztünk, elismert bennünket a világ, de senki nem jött segíteni, megvédeni szabadságunkat. S így a reményteljes néhány nap után a szörnyű megtorlás következett, melynek következményeként emberek ezrei keltek útra Ausztria felé az ismeretlenbe, a szabadság felé. Az itthon maradottaknak pedig maradt a csend, a félelem, a bizonytalanság. De ebben az időszakban is kellett éltetni a reményt, mert az emberekben a szabadság vágya soha el nem nyomható!
Lőrincz György, Jánossomorja polgármestere korabeli jegyzőkönyvek alapján idézte fel Mosonszentjános és Pusztasomorja 1956-os történelmi eseményeit.
A forradalom 13 napja alatt mindkét községben folyamatosan biztosított volt a közrend, fegyveres összetűzésekre nem került sor. A helyi lakosság támogatta a forradalom követeléseit. A forradalom leverését követően a községekben is sokakat meghurcoltak a forradalomban betöltött helyi szerepük miatt és voltak, akik életüket áldozták a szabad, független és demokratikus Magyarországért, amely végül csak 33 évvel később jött el. – ismertette a településvezető.
Lackerné Fördős Klára, a Balassi Bálint Művelődési Ház igazgatója köszöntőjében hangsúlyozta: Az 1956-os forradalom és szabadságharccal a magyar nemzet újra bebizonyította, hogy képes harcolni a szabadságáért, mint tette ezt már annyiszor a történelemben. Ahogy az ország, úgy a mai Jánossomorját is meghatározza a forradalom, a szabadságharc. Meghatározza a végnapokban itt, az út mellett vonulú menekülők áradata. Ahogy az utána következő elnyomás vagy akár a határ menti lét nehézségei és ahogy ebből a beszorítottságból a város előnyt igyekszik kovácsolni, fejlődéssel és a lakók boldogulásának segítésével. Ezért is fontos, hogy most együtt emlékezzünk az országos és a helyi történésekre is.
A megemlékezést a Moson-Szél Egyesület valamint a Jánossomorjai Fúvós Egyesület műsora tette még színvonalasabbá.
Forrás: AM Sajtó | Fotó: Bánhegyi István |